Amint a hatalmas, végtelen óceán felett repültem, csodáltam a napfénytől ragyogó hullámok szépségét odalent. A vízfelület a horizontig nyúlt, a fény és a mozgás igéző tánca. De ami igazán megragadta a tekintetemet, az a rengeteg ember volt, akik az árral szemben úsztak.
Az égből, ahonnan a magasban voltam, láttam, ahogy küzdenek, minden egyes csapásuk egy küzdelem a könyörtelen áramlással szemben. Elszántan úsztak, arcukon elszántság látszott, mégis érezhető volt rajtuk a fáradtság.
Kíváncsi és szórakozottan kiáltottam nekik, hangom átdübörgött a levegőben. "Nézzetek fel! Van egy könnyebb út is!' De szavaimat elnyelte a szél, a lent lévők nem hallották és nem vették észre.
II. FEJEZET. A VALÓSÁG SZIKLáiElszántan, hogy felhívjam a figyelmüket, kavicsokat kezdtem dobálni a vízbe. Az apró csobbanásokat inkább ingerültséggel, mint odafigyeléssel fogadták. Ezért nagyobb köveket szedtem fel, abban a reményben, hogy a nagyobb zavarok majd megállásra késztetik őket, és felnéznek.
De ahelyett, hogy felébresztették volna őket, a kövek csak fokozták a küzdelmüket. Bosszúsnak, sőt dühösnek tűntek, minden egyes ütközés csak fokozta elhatározásukat, hogy még keményebben úsznak. Néhányan sérüléseket kezdtek ápolni, küzdelmeiket identitásként viselték, egy láthatatlan erő áldozatának látták magukat.
Újszülöttek jelentek meg, ártatlanul tágra nyílt szemekkel, és gyorsan csatlakoztak a tömeghez. Utánozták a körülöttük lévők cselekedeteit, nem is sejtve, hogy létezik egy másik út is.
HARMADIK FEJEZET. A MEGADÁS VÁLTOZÁSANéha-néha egy-egy úszó elérte a kimerültség határát, és megadta magát. Abban a pillanatban, amikor elengedte magát, a dagály megfordult a javukra. Nem küzdöttek tovább, hanem úszni kezdtek, az áramlat finoman vitte őket az ellenkező irányba.
Ezek az egyének kisebb csoportokat alkottak, és elsodródtak a tömegtől. Nem rezonáltak többé a nagyobb tömeggel, amelynek középpontjában továbbra is az árral szembeni szüntelen küzdelem állt. Ehelyett ezek a kisebb csoportok az élet áramlásának elmélkedésével, megértésével és befogadásával töltötték idejüket.
IV. FEJEZET. A SZIGET FELFEDEZÉSEMiközben lebegtek és elmélkedtek, a horizonton egy sziget kezdett feltűnni, amely korábban rejtve volt a szemük elől. A megfelelő irányba fordulva most már láthatták azt, ami korábban láthatatlan volt számukra.
A sziget az igazi énjüket, életük célját jelképezte. Izgatottan és motiváltan kezdtek el úszni felé, ütéseik most már összhangban voltak a támogató áramlással.
V. FEJEZET A CÉLKITŰZÉS ÁRÁZATAAz árral támogatva útjukat, könnyedén úsztak, az élet áramlásában. A múlt küzdelmei távoli emléknek tűntek, helyükbe a céltudatosság és az irányultság érzése lépett.
Fentről figyeltem, a szívem megdagadt a büszkeségtől. Látva, hogy felvállalják valódi útjukat, felfelé tartottam a hüvelykujjamat, a gratuláció és a bátorítás gesztusaként.
VI. FEJEZET. HULLÁMOK A SOROZAT ELŐTTAmint közeledtek a szigethez, a hullámok erőteljes, mégis szelíd erővé váltak, és előre hajtották őket. Szörfözni kezdtek a hullámok tetején, örömmel és mámorosan lovagolva a végzetük felé.
Az utazás átalakította őket. Ami az árral szembeni küzdelemnek indult, harmonikus tánccá vált vele. Megtalálták igazi önmagukat, a céljukat és az élet értelmét.
